Amikor Nanny McPhee felbukkan a Brown-házban, a hét gyerek, akik alig egy esztendeje veszítették el az édesanyjukat, azonnal ellenséget látnak benne. Nem elég, hogy rusnya, azt gondolják róla, hogy gonosz, sőt, lehet, hogy egyenesen boszorkány. Egy szörnyű, ijesztő nevelőnő. Ám hiába akarnak borsot törni az orra alá, hogy ugyanúgy elűzzék őt is, mint azt tették az előző tizenhét dada esetében, a varázserejével szemben tehetetlenek. Minden kezd megváltozni, és a házban egyszer csak minden úgy történik, ahogy Nanny McPhee szeretné. Egyébként szerethető film.
a regény ismertetőjét saját szavaimmal korábbi bejegyzésben már leírtam. Rendkívül sok negatív kritikát olvastam az adaptációról.Ennek ellenére nekem nagyon is tetszett.Az igaz,hogy a látogatás a Rushworth-kastélyhoz,meg Fanny hazalátogatása kimaradt a filmből,illetve hiányzott Rushworthné,Granték,Yates úr és Fanny családjának karakterei is..de nem éreztem,h abszolút szükséges lenne,vagy túlzottan hiányozna,mert a főbb események és értékrendi dolgok meg vannak jelenítve.Az természetes,hogy ilyen rövid idő alatt épp a Mansfield Parkot nem lehet történethűen,minden eseményt megjelenítve bemutatni,túl hosszú lenne.A Keira-féle Büszkeség és balítélet is épp ily picit hézagos,mégis Oscar-jelölést kapott,és sztem jó film.Az alakításokkal sem volt különösebb bajom,noha tény,hogy Edmund arca lehetne több érzelmet felvonultató..Norrisné arcán azt az önzést,meg a fontoskodást jobban ki kellett volna emelni.
Komolyabb kifogásom nem támadt a filmmel kapcsolatban,csupán technikai jellegű dolgok:D Emma Thompson korántsem húszéves feelingű itt,Alan Rickman,mint Brandon ezredes azért eléggé csúnya,és Hugh Grant mint Edward Ferrars is meglehetősen idegesítő.Anne Steele,Lady Middleton és gyermekei hiányoztak a filmből.És Mr.Palmert dr.House alakította:Degyébként teljesen jól.Mrs.Jennings karaktere rendkívül jól el volt találva. Történet röviden: Amikor a Dashwood család feje meghal, a családi birtok John Dashwoodra száll, így a Dashwood nővérek vagyontalanokká válnak. A történet követi a nővéreket az új otthonukba, egy távoli rokon,Sir John házába,Bartonba, ahol keményen meg kell küzdeniük az előítéletekkel. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steele, míg Marianne, aki megingathatatlanul hisz a szív szavában, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik. Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról s természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat és az áhított igaz szerelem megtalálása.
Igazi klasszikus film,annyira kötelező alapdarab,akár az Elfújta a szél,Titanic és hasonlók. A mai generáció viszont alig ismeri,és ha ismeri is,nem nagyon kedveli.Az ő veszteségük,ebben a filmben annyi minden van,érzések,jellemfejlődés,hit,kitartás,szépség,hogy nem sok film mondhatja ezt el. 11 Oscart nyert,magáért beszél.Kiváló alakítások,gyönyörű zene(Rózsa Miklós!),korhű jelmezek,helyszín. Történet: A jeruzsálemi Ben Hur, egy gazdag zsidó család fia, újra találkozik gyerekkori barátjával, a római légió parancsnokával, Messalával, aki szerint az új tanok, melyeket Krisztus hirdet, felforgathatják az egész Római birodalmat. Ben Hur meghallgatja a hegyibeszédet, ott van a kálváriánál, méghozzá nem is egyedül, hanem egy szépséges rabszolgalány, Esther társaságában. Korábbi élete gyökeresen megváltozik, amikor tévesen megvádolják azzal, hogy megpróbálta megölni Messalát. Száműzik családját, őt pedig rabszolgasorba döntik. Egy tengeri csata során megmenti a parancsnok, Quintus Arrius életét, aki ezért cserébe fiává fogadja. Rómába indul, hogy részt vegyen egy kocsiversenyen. Legnagyobb ellenfele régi barátja, Messala. Kettejük versenyfutásának egy ütközés vet véget, melyet Ben Hur éppen csak túlél, ám eldönti, hogy a kardját felcseréli Krisztus tanaival. Annak a Krisztusnak a tanaival, aki még halálában is képes arra, hogy az egész birodalmat a feje tetejére állítsa.
A mozitörténet legnagyobb filmjében minden grandiózus: a legtöbb Oscar-díjat nyert alkotás elkészítésében ötvenezer közreműködő és nyolcezer statiszta vett részt. A nagyjelenet arénáját egy éven át építették, és több mint kétszáz óriásszobrot faragtak ki hozzá. De ami a legfontosabb: Hollywood legfényesebb csillagai az emberi történelem legnagyobb alakjait varázsolják elénk.
Nehéz dolgom van,mikor arról kell nyilatkozzam,hogy melyik verzió a jobb,találóbb,alkalmasabb és érdemesebb Jane Austen talán legismertebb és legkedveltebb regényének.Személy szerint mindkettőt szeretem,és úgy gondolom,hogy egyik verzió ellen sem merülhet fel komolyabb kifogás,mert a legtöbb szerepet érzésem szerint jól játszották el. Az teljesen nyilvánvaló,hogy az 1995-ös hatrészes sorozat sokkal hűebben követi a történet minden szegmensét,erre a 2005-ös filmnek nem lehetett lehetősége,egy filmnek meghatározott időkerete van.Azt a fajta szellemiséget és hangulatot,amit az olvasó megszokott az Austen regényeknél,mindkét film hűen tükrözi. Elizabeth Bennet: Jennifer Ehle vs.Keira Knightley A főszereplő tulajdonképpen.Az ő karakterén bukik az egész film,ha rosszul van eljátszva,de ettől nem kell tartani.Ugyan megjelenésre kétségkívül Jennifer hűebb mása Lizzynek,hiszen a könyv szerint ő kicsitdúsabb idomokkal rendelkezik,noha persze nem kövér,és Keira pedig híres anorexiás problémáiról.Ennek ellenére más indok nem merülhet fel ellene sem,az enyhén ironikus,Lizzys mosolyt,a kissé pajkos,de okos fényt a szemében mindketten hitelesen mutatták,és alapjában véve az egész szerepet megfelelően formálták. Jane Bennet: Rosamund talán mai szemmel nézve kicsit szebb,mint Susannah,de lehet,hogy ez csak az én véleményem.Jane jóságát,tisztaságát,kiváló erkölcsös jellemét és tartását úgy vélem sikerült eltalálni. William Darcy: Itt már van némileges elhúzás,Colin Firth számomra az igazi Mr.Darcy,az egész megjelenése,a ragyogó szemei egyszerűen mintha éppen erre a szerepre lett volna szánva.Ugyanakkor M.Macfadyen is jól játszotta a szerepét,nem akarom lebecsülni semmiképpen,Mr.Darcy megjelenését illetően is minden körülménynek-úgy mint magasság,büszke tartás,testalak-megfelelt,csak éppen C.Firth primus inter pares. Mr.Bingley: Ami az ő személyét illeti,úgy hiszem mindkét filmben elvarázsolódtunk a kedves,mosolygós,pozitív személyiségétől,bármelyikünk elfogadna egy ilyen férfit. Ami Mrs.Bennetet illeti,nos...kiválóan el lett találva úgyszintén,az idegeskedése,a rikácsoló hangja,a buta arckifejezése és hangoskodása.. Georgiana Darcy,Mr.Bennet karaktere is hasonlít a két adaptációban,egyformán jól,megjegyzem. Mr.Wickham: Az 1995-ösben ugye többször mutatkozik,hiszen ott a történetből sokkal többet tudunk meg,és a behízelgő modora nagyon is jól lejön.Ugyan korántsem tűnik olyan megnyerő külsejűnek,mint a 2005-ösben. Lydia Bennet szeleburdi,meggondolatlan,buta és illetlen természete is megnyilvánul mindkettőben,az ugribugri bakfis talán hitelesebb az 1995ösben,talán csak amiatt,mert többször lehetetleníti el magát. Mr.Collins: az ő karaktere mindenkit megmosolyogtat,hiszen olyan idétlen megjelenésű,ugyanazt szajkózza,"tetszetős kis bókokat eszel ki a hölgyek számára".Biztosíthatok mindenkit arról,hogy mindkét verzióban egyformán idétlen a karakter,keresve sem lehetett volna ezen színészeknél alkalmasabbakat találni. Lady Catherine de Bourgh mindkét filmben olyan,mint egy hárpia,éppoly fensőségességgel rendelkezik és mindent tudni akaró,idegesítő természettel. Mary az 1995-ösben igazán jelentéktelennek tűnik,tényleg csúnya szegény,a 2005ösben annyira talán nem. Charlotte Lucas épp fordítva:a 2005ösben nagyon is illik Mr.Collinshoz kissé ügyefogyott alakjával,az 1995ösben viszont egyértelműen nem csúnya,és elüt tőle. Ami még elüt,hogy Maria Lucas nem szerepelt a 2005ösben,és Mr.és Mrs.Hurstre sem emlékszem. Fitzwilliam ezredes az 1995ös változatban egy egész fess fiatalember,a 2005ösben inkább aranyos,mint fess. Mindent egybevetve egyikről sincs rossz véleményem,sőt,nekem mindkettő tetszik,mint leírtam.