Ühm, tulajdonképpen nagyon rég írtam ide saját magam.Most ezt szeretném tenni,miután kényelembehelyeztem magam egy kamillateával.-megjegyzem,igenis finom,és nagyon egészséges,meggyőződésem szerint a legjobb tea a borsmenta mellett.-
Ma,mikor a trolin utaztam,és megálltunk a piroslámpánál,kinéztem az útra,ahol a szél a megsárgult faleveleket görgette útjukra..elképzeltem,hogy mindenegyes gondom,nyűgöm,bajom egy ilyen kis falevél,milyen könnyű lenne,ha a szél csakúgy elfújná...miért nem tudunk megszabadulni a hétköznapi feszültségektől,nyavalyáktól,miért emésszük magunkat,feszt eszünkbe jut,nem hagy aludni,meg filózunk,hogy akkor most így..ahelyett,h megbocsátanánk,tudomásulvennénk stb,és elfújná őket a szél?..Mégis,valahogyan ősszel előszeretettel kúsznak-másznak elő..valamilyen melankólia vesz erőt az embereken..éppen olyan érzés,mint Verlaine Chanson d'automne-jában..pedig az ősz művészi..gyönyörű...nemcsak az elmúlás évszaka...ó nem,csak a természet pihen..de előtte még,csakúgy izzanak a vérvörös levelek a bokrokon a határban,ahogy kinézel a vonatablakon..és fúj a szél,és mókásan felkapja a hajadat...és jólesik meginni egy csésze forró kávét...és van valami várakozás érzése...felkészülés a télre.Maga a szó:ősz...szerintem gyönyörű.
Más nyelvekben, az autumn(e) mint az angolban,franciában is hozza a hangulatot,a német Herbst szó nekem nem igazán...én szeretem az őszt.
