írogató

Mindig is szerettem elmélkedni.
Valami mégis más.
Más a forma,más a szín,más az érzés,más az anyag,más a mód,más a szó,más a világ.
Más.
Mégis,ez annyira elidegenítő.
Miért?
Hogy miért ülsz a fotelban,bal kezeddel ismét szedve a süteményből,jobb kezeddel kavarva egyet a két korty kávén,közben a dvd-n nézed kedvenc filmed kedvenc jelenetét a kedvenc,meg nem unható,édes kedvenc pasival a filmkockákon,közben ezernyi gondolattal a fejedben,hogy miért is nem működik a te életed?!
Miért?!
Igen,az ég kék.
Hogy milyen?
Hát olyan,mint máskor,nem?
Nem!Te nem veszed észre,hogy milyen szép volt ma,olyan,mint az azúr?
Igen,megnyerő a forró kávé illata.
Jaj,de jó lenne,ha éppen egy bécsi kávézó teraszán szürcsölgetnéd,a szellő a hajadba kap...
Hééé!
Éppen egy kényelmes fotelben ücsörögsz,éppen egy forró,illatos kávé van a kezedben,pihensz!Miért nem elég ez?
Miért nem pihensz?
Úgy érzed,gondjaid éppen úgy beléd égtek,mint a muffin a papírjába?
Megoldás:ha tűz van,hívj tűzoltót.