2013. márc. 30.

Stílus

Közelebbről: a férfiak stílusa.
Eléggé széles a skála, hogy ki mit visel és mikor. Vannak, akik nagyon jól eltalálják...és vannak, akik nagyon nem. A képen olyan ruhákat láthatunk, ami igényes, ápolt, jó megjelenést kelt. Amikor a nők arra gondolnak, milyen férfit szeretnének maguk mellé, akkor egy jól kiválasztott öltönyben képzelik el, ami nem lötyög rajta, és nem is irtó passzos. Megfelelő nyakkendővel, vagy csokornyakkendővel, vasalt ingben. Elegáns az is, ha valaki nem irodai munkát végez, de szeretne formálisabban öltözködni, ha zakót vesz fel egy elegánsabb farmerhez, lazább inggel. Nekünk nőknek a hétköznapibb kinézet is nagyon tetszik, egy megfelelő méretű sötét póló farmerrel, vagy jól szabott nadrágban, egy dzsekivel például. A mackónadrág, szabadidőruha csak akkor lehet vonzó, igényes,ha rendeltetésének megfelelően, edzéshez, futáshoz van használva, vagy kocsimosáshoz. A nadrágból és a felsőből is a megfelelő méretet ki kell tudni választani- ne legyen túl bő, és ne is legyen irtó passzos. Hogy mi az aktuális fehérneműdivat, azt pedig minden férfi meg tudja nézni egy női magazinban...

2013. márc. 26.

Hogyan lehet valaki ennyire gyönyörű? Ez annyira nem fair!!!
Mióta női öntudatomra ébredtem, egyszerűen mindig is a komoly, intelligens, stílusos és szép arcú férfiak vonzottak. Valamiért a szépség követelménye teljesen belülről jön belőlem. Aztán pár éve azt gondoltam a környezetem nyomása és az elvárások alapján, hogy ez nem olyan fontos, meg felszínes stbstb.
Elnyomtam magamban ezt a dolgot, de mondanom sem kell, hogy nem változtam meg! Engem ezen a téren lehetetlen megváltoztatni, ilyen vagyok, szerves részem, mint a vese.
Noha, nem kétséges, hogy bizony, nincsenek eleresztve az ilyen férfiak a Föld nevű golyóbison :-)
De van valaki, aki számomra mindenkinél gyönyörűbb, és a fél karom odaadnám, de sajnos...99,99% hogy nem nekem rendeltetett. :( És csak még jobban elkeserít az, hogy TUDOM, hogy teljesen hozzám illik. Ilyenkor mi van? Megviccelt az élet? Mert nagyon nem jó vicc.

2013. márc. 21.

Valami változik bennem. Meg körülöttem is. Szóval mozog két sínpár...

Bizonyos dolgokat eddig távol tartottam magamtól, mert olyan sekélyes vonalon vannak számomra, hogy az a volt a legegyszerűbb, hogy egyszerűen száműzöm őket, mintha ezzel megoldottam volna a problémát. Hát nem. De azért most már jobban tudom kezelni.