Simple

Mit gondoltok az egyszerűsítésről?
Annyit hajtogatják,hogy mindent oldjunk meg egyszerűen,mert minek túlreagálni a dolgokat.A vezető típusú embereket az teszi olyanná,amilyenek,hogy képesek a legkomlikáltabb problémákat is praktikusan szemlélni és egyszerű megoldást találni.
Vajon mindent leegyszerűsítünk?
És alkalmas e az életnek minden területe rá,hogy szimplává tegyük azt?
Nem morzsolódik-e le így a dolgok lényege,az azokban rejlő bonyolultság és komplexitás szépsége?

Aloofness

Mit gondoltok a hidegről?
Nem,nem a téli fagyos szelekről,hanem az emberek hidegségéről?
Manapság egyre több az olyan ember,akit nem érdekel a másik,a kérdésre:hogy vagy?-csak pozitív választ adhatsz,különben húzzák a szájukat,mert az nem érdekli őket,ha nem vagy éppen csúcson...
Tapasztaltad már azt,hogy két ember,aki ismeri egymást,egyszer csak üres hallgatásba kezd bizonyos dolgokról,jön a kínos csend...jó ez?
Miért nem merünk őszinték lenni?Miért nem merjük az érzelmeinket kinyilvánítani másoknak?Vagy legalább nem félni beszélgetni...

Close

Tegnap múzeumban voltam és láttam Kubinyi Anna textilművész darabjait,amik elgondolkodtattak.

Az egyik a "befelé fordulás" volt,fekete félgömb,és befelé voltak rózsaszín tüskéi...sokat elárult.

A virág csak befelé nyílik,s akkor a csalánnak látszó valami orchideának tűnik...

De mi lenne a világgal,ha temérdek orchideája volna,de nem láthatná?

Vajon ennyire bizalmatlanok lettek az emberek,hogy másoktól annyira féltik önnönmagukat és vele érzelmeiket,gondolataikat,hogy magukba fojtják és nem engedik megismertetni ezt másokkal?Eltitkolják valódi énüket,és a társadalom felé egy szürke köntösbe csúsztatott,élettelen bábut mutatnak,holott arannyal díszített estélyi ruhában állnának?

Mondják,aki mer,az nyer...

És azt is mondják,hogy színház az egész világ...talán ők is szerepet játszanak,de nem tudni,hogy mikor válik ez a szerep igazi önmagukká és vesztik el a régi énjüket...

Szerintem van egy pont,ami határt kellene képezzen:

ne mondjuk el fűnek-fának,hogy mit gondolunk erről-arról,de azért annyira se zárjunk be,hogy senkit sem engedünk magunkhoz.

Amauri Vassili:Parla mi d'amore