Tegnap múzeumban voltam és láttam Kubinyi Anna textilművész darabjait,amik elgondolkodtattak.
Az egyik a "befelé fordulás" volt,fekete félgömb,és befelé voltak rózsaszín tüskéi...sokat elárult.
A virág csak befelé nyílik,s akkor a csalánnak látszó valami orchideának tűnik...
De mi lenne a világgal,ha temérdek orchideája volna,de nem láthatná?
Vajon ennyire bizalmatlanok lettek az emberek,hogy másoktól annyira féltik önnönmagukat és vele érzelmeiket,gondolataikat,hogy magukba fojtják és nem engedik megismertetni ezt másokkal?Eltitkolják valódi énüket,és a társadalom felé egy szürke köntösbe csúsztatott,élettelen bábut mutatnak,holott arannyal díszített estélyi ruhában állnának?
Mondják,aki mer,az nyer...
És azt is mondják,hogy színház az egész világ...talán ők is szerepet játszanak,de nem tudni,hogy mikor válik ez a szerep igazi önmagukká és vesztik el a régi énjüket...
Szerintem van egy pont,ami határt kellene képezzen:
ne mondjuk el fűnek-fának,hogy mit gondolunk erről-arról,de azért annyira se zárjunk be,hogy senkit sem engedünk magunkhoz.
Szeretem az ilyen múzeumokat, ahol nem csak nézni de még gondolkodni is lehet:))
VálaszTörlésÖmm :$
VálaszTörlésKérhetnék egy olyat, hogy csinálj v alami a kommentek betűszínével mert iszonyatosan beleolvad a háttérbe nálam :$$$$$ És nem látom, ha csak ki nem jelölöm azt, amít írtak
hmm, most vagy a látásom javult vagy csináltál valamit xD
VálaszTörlésMert időközben valamilyen szinten jobban látom a szöveget :D
igen,kicsit felerősítettem a szöveget.
VálaszTörlés