2012. ápr. 14.

A szív kulcsa- elmélkedés


Nagyon érdekes megfigyelni, hogy nagyon sok romantikus film szól arról, hogy valójában csak egyvalaki lehet az igazi társunk, egyvalakinek van kulcsa a szívünkhöz. Sok lány,nő titokban manapság is arra vágyik, hogy majd találkozik azzal a valakivel, akivel mindenben kiegészítik egymást, harmonizálnak, és az az egy férfi lesz az életében. Ez egy alapvágy, és sokan vélik úgy, hogy úgy igazán teljes szívvel, hűséggel szeretni csak egy embert lehet az életben. Hiszen, ha valakit feltétlenül, őszintén, egészen megszeretsz, tehát, a szívedet odaadod neki az övéért cserébe, hogy adhatnád oda másnak később? És itt a probléma gyökere. Ma nem divat várni. Ma az járja, hogy a saját vágyainkat minél hamarabb elégítsük ki, mert jogunk van hozzá. Viszont, ha "csakúgy" mert már "itt az ideje", mert már "alig bírom ki nő/férfi nélkül" belemegy valaki egy kapcsolatba, az nem az igazi. Az sem az igazi, ha valaki olyan mentalitással ugrik bele a kapcsolatba, hogy "meg kell próbálni, próbálkozni kell, úgy sem az elsővel maradok életem végéig, de majd kitapasztalom az utat, és később jól választok". 
Az eredeti terv NEM EZ. 
Isten teremtett minket. Minden embert már azelőtt ismert, hogy megformálta őt az anyja méhében, sőt, a világ alapítása előtt ismert minket! Már akkor volt terve mindenki életére. Ádám teremtése után ki is jelenti: nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt. Később kijelenti Isten, hogy a férfi elhagyja apját, anyját, és lakik feleségével, lesznek ketten egy testté. Jézus erre az eredeti tervre utalt. Mindenkinek egy hozzáillő párja van, akit Isten szerez neki, választ ki neki, hiszen Ő tudja legjobban, ki is illik hozzánk. Ő az, aki a szívek és vesék vizsgálója, Ő ismer egyedül minket tökéletesen. Az egyetlen elképzelhető kapcsolat Isten előtt egy szövetség, élethosszig szól, és feladatok, felelősség is társul hozzá. Nem lehet elkapkodni a társválasztást. Ki kell várni türelemmel, hogy felkészültek legyünk a házasságra, és a legjobbat tudjuk adni magunkból, mi tudjuk szolgálni a másikat. Erre senki nincs készen 16 évesen. 
Amikor az Istentől rendelt társsal megismerkedsz, azon áldás lesz. Áldás, mert egy olyan kötődés alakul ki, ami Isten akaratának megfelelően történik. Csak erre az egy emberre lesz jogod. A többiekhez nem, mert nem neked rendeltettek. 
Annak az egy embernek kulcsa lesz a szívedhez. Nagy öröm megőrizni a szívedet (és magadat) ennek az egy embernek, aki aztán egy szép nap kinyitja az ajtót, és meglátja az addigi felkészülés eredményét, egy tiszta, szellemi kincsekkel megáldott társat. 

3 megjegyzés: