2012. máj. 9.

Újabb elmélkedés


Már nem emlékszem, merrefelé láttam ezt a képet, de arra igen, hogy elég sok gondolat átcikázott az agyamon.
A kulcsszó: tétlenség.
Nem várhatom tétlenkedve a hozzámillő társat. Az, hogy van egy várakozási időszak, amit türelemmel kell viselni, az nem egyenlő lustaság. Nem véletlenül kell várni. 
Fel kell készülni.
Igen, a te szemszögedből az egész egy hosszan tartó várakozás csupán. Isten szemszögéből egy folyamatos munka, hogy az általa meghatározott időpontra készen állj. Nem vagy tökéletes. Szükséges fejlődni. Senki nem születik úgy, hogy habosbabos ruhában hercegkisasszonyként keresni kell, hogy mégis ki lehet hozzám méltó egyáltalán. Nem, igazából mindenki Hamupipőkeként születik. Először alázatosan szépen szolgálni kell, engedelmességgel, tűréssel, hittel és kitartással fejleszteni magunkban azt, hogy ne az önző én uralkodjon felettünk, kedvesek legyünk, és minden női erény birtokába kerüljünk. Emellett aztán el kell sajátítani képességeket, hogy egy házasság megfelelő alapokkal induljon, úgy mint főzés-sütés, jártasság a házimunkák elvégzésében, az otthon csinosításában, a pénz kezelésében, stb. Az értékeket mindenki maga növeszti, termeli ki magában az évek során. Ki gyöngyöket, ki gyomot. Azzal lépsz be a házasságba, amid van.
Ezen felkészülés alatt Isten is azon van, hogy te fejlődj és készülj, szépülj minden értelemben. Eléd hoz szituációkat, embereket, amivel Neki célja van. Nem biztos, hogy rögtön felismerjük ezt, de később majd hálaadással fordulunk Felé. Ne azt nézd, neked mit fognak adni, milyen jó lesz neked majd. Arra nézz, hogy te mit adhatsz és neked mid van, amiből szolgálhatsz. Először el kell vetni a magot, öntözni, hogy aztán aratni lehessen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése